Totál remake - Az emlékmás

Kritikusok órákat képesek tanakodni egy találó és frappáns felvezető mondaton. Az enyém ez lett:
Az emlékmás nem egy rossz film. Nem rossz, de a jó az nem ilyen.

Természetesen sehol sincs az eredetihez képes, amelynek számtalan pozitív és negatív vonása miatt és ellenére hatalmas rajongótábora van mind a mai napig. A kettőt nem lehet összehasonlítani, nem is szeretném, ezért minimálisan térnék ki rá. Egy ideig kellemes bizsergést érez tőle az ember, határozottam jobb és minőségibb a hétköznapi akciófilmeknél. De sajnos ennyi. Rossz szokásom, hogy ha találok egy elfogadható elemet egy filmben, már menteném a menthetőt. És találtam, mégpedig nem is egyet.

A sztoriról:
A Föld lakható területeinek nagy része megsemmisült egy természeti katasztrófa hatására. Két nagyobb földrészen élnek csak emberek, Angliában és Ausztráliában, amelyen a szegényebb népek élnek gyarmati életmódot. A két földrész között a Föld belsejében utaznak át  gyarmatiak, hogy a gazdag Angliában élőket kiszolgálják. A szegény gyári munkások életét éli Doug is, aki valahol legbelül érzi, nem ezt az életet kellene élnie. Egy nap ellátogat az ál emlékeket adó Total Recallba, ahol fény derül titkos ügynöki múltjára. Persze, mivel még nem tiszta, ki is ő valójában, feleségére, akiről kiderül, hogy szintén ügynök, nem számíthat, egy hirtelen felbukkanó titokzatos lány segítségével elkezdi keresni régi énjét. A nyomok egy a világ élére állni akaró milliárdoshoz vezetnek.

Nos a forgatókönyvet ne vitassuk, mennyire eredeti. Mivel Arnoldunk nevével fémjelzett eredeti is csak nagyjából emlékeztet a Dick novellájában leírtakra, vehetjük úgy, mint a nyersanyag nyersanyagát, emelyet Hollywoodban megint elővettek, hogy az adott igényeknek átszabva küldjék a filmszínházakba.

Első jó pont a színészeknek jár. Colin Farrell és Kate Beckinsale nagyon jó páros, de külön-külön is igazán meggyőzőek. Farrell jól eltalálta a figura lényegét, amelyet nem a düh, hanem a tehetetlenség és a tudatlanság elegye ad. Végre egy titkos ügynök, aki gyári munkásnak is beillik, és nem lóg ki igazán egyik szerepből sem. Beckinsale elhiteti az emberrel, hogy igazán jó öldöklőgép lenne, a film leginkább élvezetes jelenetei közé tartozik, amikor a két színész akciózik. Jessica Biel karaktere nekem eléggé kiforratlan volt, bár tény, hogy a forgatókönyv sem adott elég időt neki, hogy megfelelően reagáljon a helyzetekre. Kissé színtelen, előbb említett 2 színész sajnos előbb beugrik, mint Ő. Halleluja Bill Nighy felbukkanásáért. Üde színfilm, arra a kis időre.

Második jó pont, hogy nem "tökölnek" túl sokat a sztori vázolásával, és gyakorlatilag az első 20 percben már kapunk pár csodás akciójelenetet. A "meg kell tudnom ki vagyok" klisé is elég jól működik.
A Recall élményt megelőzi egy kis puhatolózás a gép működtetője részéről, amelyből kiderül, hősünk szívesen lenne titkos ügynök. Még mielőtt beadják a szert, amely a hamis emléket adja, berontanak a fegyveresek, hogy lekapcsolják Farrellt. Egy pillanatra úgy tűnik, a szert beadták, és már elkezdődött a játék, az ál emlékek megélése, amely az egész filmen keresztül végig a szemem előtt lebegett. Szerettem volna, ha ezt a kétes szálat nem varrják el, mert az egész film alatt vártam, hogy egy csattanóval leszámolnak mindennel, és az átélt emlékek mégis csak a Recall miatt történtek. Ezt erősíti, és gratula az irodaházi jelenetért, ami annyira jól működik, hogy egy pillanatra főhősünket is (persze engem is) kibillenti az egyensúlyból, és elbizonytalanodik. Fáj a szívem, hogy egy ilyen befejezés helyett a jó öreg happy end győzött, de hát ez Hollywood. Ezen túl a sztori elég sovány, a történet egysíkú, és nincs benne sok meglepetés, a színészi alakítások ellenére a legtöbb karakter motiválatlan, a főgonosz karaktere klisés.

Mindent egybevéve osztogattam a jó pontokat, mert bár nem lehet egyértelműen jó filmnek kikiáltani az új Emlékmást, nem ítélném el. Korrekt iparosmunka élvezetes akciójelenetekkel. Ennél sem nem több, sem nem kevesebb.